Bola - a kismamák ékszere

Mi is az a Bola amit egyre több kismama nyakában (pocakján) látunk?

A Bola koránt sem a mai fogyasztói társadalom terméke. Utazzunk vissza kicsit az időben, egészen az ókori Mexikóba.

A mai Mexikó területén egykor magasrendű azték kultúra virágzott. Fejlett volt törvénykezési rendszerük és közigazgatásuk. Iparművészetük fontos anyaga volt az agyag, melyből érdekes motívumokkal díszített szobrokat, ékszereket és agyagedényeket készítettek.

Az anyagi kultúrához hasonlóan eredeti volt szellemi kultúrájuk is. Hittek a lélek halhatatlanságában. Hitték, hogy a csillagok befolyással bírnak az emberi sorsra. Szokásos volt egy keresztelési rituálé, azon gyerekek számára, akik túlélték a kiskorúságot. Komoly anatómiai ismeretekkel rendelkeztek.

Művészetük leghatalmasabb emlékei azok a piramisszerű kőépületek, amelyek csillagászati s egyben vallás-szertartási célokat szolgáltak.

A Bola az indonéz szigetvilágban és Mexikóban ma is hagyományos viselet a várandós nők körében. Egy hosszú láncon - amely lehet selyem vagy bőr - a kismamák a nyakukban hordva viselik a köldök felett. Gyönyörű többnyire gömb vagy szív alakú csengettyű, amelynek finom hangját a baba már 20 hetes magzati kortól hallja az anyaméhben.

Ez az ékszer az anyaság a nőiség a termékenység szimbóluma lehet a kismamák életében!

Csodás kiegészítője öltözékednek, ruhád dísze melyet jó érzéssel viselsz, szeretettel hallod piciny csengettyűjének hangját az csakis pozitív életérzésekkel tölt el és jó hatással lesz a pocakodban fejlődő babádra. Ez az ismerős csengettyűhang megnyugtatja a kicsit később akkor is, amikor már megszületett.

Nem csak várandós nők hordhatják. Aki gyermeket szeretne és hisz a pozitív gondolatok erejében, vagy csak egyszerűen a szépségéért, ékszerként bármikor viselheti.

Közeleg a karácsony. A Bola nagyon szép és kedves ajándék lehet minden gyermeket váró és gyermekre vágyó nő számára!

Ajándék lehet egy mosoly is....

Mielőtt elragadna bennünket ismét a karácsonyi vásárlás heve és elindulnánk kissé értelmetlen ajándékok vadászatára, idézzük fel Bagdy Emőke pszichológus gondolatait, melyet a Babahordozó héten és később Debrecenben egy gyermeknevelési konferencián osztott meg velünk.

A karácsony az ajándékok vásárlásáról szól, mely egyre inkább a fogyasztói társadalom javára billenti mérlegünk súlyát. Bagdy Emőke szavai szerint a „ tedd, vedd, edd” globalizálódó világ mentalitásának nyomására e hármas parancs hatása alatt élünk. Ez az eldologiasodott szemlélet, az emberi kapcsolatokra is kiterjedt. Vásárolunk, tárgyfüggővé válunk, eszünk, kövéredünk, fogyasztunk és elfogyasztjuk magunkat, elhasználók, felhasználók és eldobók leszünk. Az elgépiesedett világban legfőképpen az éltető emberi kapcsolatokra nem marad erőnk. Felbomlanak a családi értékek, elveszíti fontosságát a férfi és nő egyensúlya, a gyermek – szülő - testvér kötődő kapcsolata. A fogyasztói társadalom emocionális szegénységet eredményezhet.

Mi mit tehetünk az emberi és érzelmi kapcsolatok elvesztése ellen?

Találjuk meg ismét a férfi és nő kapcsolatában az erő és szeretet egyensúlyát. A nőknek fel kell ismerniük, hogy az a férfi, aki kellő szabadságot és bizalmat kap egy nőtől - virágot hoz, aki ezt nem kapja meg, csak érveket hoz – virág helyett.

Ajándékozni jó, de ajándék lehet egy türelmes anya, egy gondoskodó, figyelmes férj, egy gyermeki mosoly.

Bagdy Emőke kiemeli a gyermeki emocionális intelligencia kialakulásánál a hordozó kendő használatát, mint a stressz kezelés egyik eszközét, mind az anya, mind a gyermek részére. A szoptatási idő alatt a férfi szerepe felerősödik a biztonság és szeretet átadásában.

Bagdy Emőke „arra kér bennünket”, hogy erősítve az emberi kapcsolatok értékében rejtett erőket üljünk le a gyerekekkel közösen étkezni, játszunk velük együtt társasjátékot, olvassunk mesét, beszéljük meg a napi eseményeket a közös! vacsoránál. Mosolyogjunk egymásra, ringassuk gyermekünket ölünkben és simogassuk meg társunk arcát kihasználva a pillanat érzelmi intimitását. Ne felejtsük el, hogy a társ, a másik ember olyan fontos szükséglete az embernek, mint a levegő. Az emberi kapcsolatok jelentik a legfőbb éltető, összekötő és életszervező erőt. A pozitív érzelmek erőt adnak, a negatívak megbetegítenek.

Nyakunkon a karácsony! Emberi kapcsolataink ne váljanak a fogyasztói társadalom áldozatává! Többet adhatunk, odafigyeléssel, türelemmel és az együtt töltött idő élményeivel.

Gyermekkorom legszebb emlékei nem a karácsonyi ajándékok - hiszen azokra már nem is emlékszem, hanem a nagymamával közösen sütött sütik, a nagypapa által épített babaház birtokbavétele az unokatesókkal a tyúkól felett, a kalandos családi nyaralások, a végtelen gazdálkodj okosan társasjátékkal átjátszott esték.

Őrizzük ezeket az értékeket jobban, mint a nagymamától örökölt festményt a falon és adjuk tovább gyermekeinknek, hogy érzelmileg egészséges, párkapcsolataikban kiegyensúlyozott, kötődési zavaroktól mentes felnőttkoruk lehessen.